novella - Repülők
Repülők
Az öregember felriadt a karosszékben, az ebéd utáni szunyókálásából. Érzékei azonnal kiélesedtek, és néhány másodperc múlva ismét meghallotta a hangot. Villámcsapásként tört rá a félelem, és miközben remegő kezével a botja után nyúlt, az zakatolt a fejében: „Hogyhogy nem szóltak a szirénák?”
Sikerült felemelkednie a karosszékből, és a lehető legnagyobb igyekezettel botorkált a szobaajtó felé.
„Megint jönnek! Miért nem szól a légiriadó?”
Az erősödő hang szinte a dobhártyájába égett, a motorok túlharsogták rémült, öreg szívének dobbanását, aztán a repülő elhúzott a ház felett.
„Istenem segíts! Megint itt vannak!”
Az öregember lassan haladt, erősen támaszkodva a botjára, de végre elérte az ajtót.
„Hol… hol lehet Marta? Hol vannak a gyerekek? Vajon ők is hallják? Ugye hallották ők is?” szuszogta magában, és kilépett a folyosóra.
„Le kell jutnom minél hamarabb!” - gondolta, miközben legszívesebben kiáltott volna a többiekért, de úgy vert a szíve a félelemtől, hogy egy hang se jött ki a torkán. Félúton volt az emeletről a hallba, amikor ismét közeledett a repülő hangja.
„Nincs elég idő! Uram irgalmazz!”
Meg kellett kapaszkodnia a lépcső korlátjában, hogy úrrá legyen a remegésén, miközben a gép egyre csak közeledett, és az ablakok rezegni kezdtek a hangjától. Aztán ez a repülő is tovarepült, és Istennek hála, most sem hallotta meg azt a sivító hangot, ami miatt legutóbb elvesztette az otthonát és az egyik testvérét.
Kicsapódott az konyhaajtó, és Joachim jelent meg mosolyogva a lépcső előtt, egy szelet zsíros kenyérrel a kezében, amit friss hagymakarikák díszítettek nyálcsordítón.
- Kis unokám…! – nyögte az öregember, és rémült tekintetétől Joachim meglepődött.
- Mi történt, nagypapa? – kérdezte a gyermek, miközben egyre erősödő zúgás jelezte, hogy újabb repülőgép közeledik.
- Megint… itt vannak!... Menekülj… légópince… huhh.. siess!
Joachim egy pillanatig meglepetten állt, aztán megvilágosodott.
- Ugyan, nagypapa! – karolt bele az öregbe mosolyogva.
- Nincs semmi baj! Ezek csak a műrepülők, és a Red Bull Air Race kupára gyakorolnak…
Hozzászólások
Hozzászólások megtekintése
Hát csak hallgatni kell a repülőket... tök olyan lehet, pedig én szerencsére nem éltem át olyasmit. De ha bele tudod élni magad...
Háború?
(Lilly, 2010.01.12 19:02)Szegény öreg! Sajnálom! Biztos a 2. világháború jutott eszébe.
a valóság illúziója
(Big Cat, 2008.08.19 23:32)Amikor írok, belekerülök a történetbe. Csak úgy lehet igazán hatásosan írni, ha egy kicsit átéled az eseményeket, az azokat fűszerező hatásokkal együtt...
sziréna
(Elf, 2008.08.19 05:52)Brrrr. Ez olyan élethű volt ahogy elképzeltem, hogy kirázott a hideg.
rossz emlékek
(Big Cat, 2010.01.12 22:48)