novella - Telefonos betörők
Telefonos betörők
Csörög a telefon. Az öreg nénike lassan eltipeg a hálószobába és a házi patika gyógyszerei között turkálva kibogarássza a telefonkagylót!
- Halló. Tessék!
- A rendőrségtől vagyok – szól az idegen és elfelejtkezik bemutatkozni – és hamarosan ki fogunk menni magukhoz, összeírni az értékeiket!
- De nekünk nincsenek értékeink – szól vissza meglepve az idős hölgy – mi nyolcvan éves nyugdíjasok vagyunk és a gyógyszereinket is alig bírjuk kifizetni. Minekünk sosem volt dolgunk a rendőrséggel, nekem el volt törve a lábam, nagyon nehezen járok, a férjem meg egyedül csinál minden házimunkát, és nagyon fárasztja. Én nem értem mit akarnak…
…majd megszakad a vonal.
(Ez volt az eredeti szöveg, amit folytatnom kellett. Akinek van kedve kipróbálni magát, az folytathatja, aztán tovább olvasva az alábbiakat, megnézheti, én mit írtam folytatásként 2003-ban)
- Szerintem, csak rizsázik az öreglány. Tutira van náluk valami szajré. Ezek mindig rejtegetnek valamit, örökséget, festményt, értékpapírokat az unokáknak, meg ilyenek.
- Egy frászt, nincs ezeknél semmi!
- Szerintem, meg van. Figyelj haver, olyan öregek, hogy lépni alig bírnak, nem kell tőlük tartani. Simán kirámolhatjuk őket. Még kutyaugatást sem hallottam. Tuti meló.
- Te huszonhét évesen nyugdíjasokat akarsz kirabolni? Jól vagy? Miért nem törsz be egy árvaházba?
- Ne dumálj már annyit! Volt egy ismerősöm, akinek a nagyanyja egy rakás műkincset birtokolt, de csak a halála után derült ki, mije is volt. Gondolod, ez megmondta volna, ha rejteget valamit? Én azt mondom, nyomuljunk rájuk, mi bajunk lehet?!
- Háát…
- Na jó, fogadjunk a kocsimba, hogy lesz náluk valami!
- Azt már hónapok óta nyerjük el egymástól…
- Akkor a tied a kétharmada a cuccnak.
- Oké, meggyőztél. Kíváncsi vagyok, mit találhatunk a matuzsálemeknél.
- Jól vagy Charles? Mostanában olyan izgatottnak látszol, csak nincs valami baj?
- Semmi baj kedvesem- mondta az öreg és száraz ajkaival gyengéden megpuszilta felesége homlokát.
- Tudod, sokfelé kalandoznak a gondolataim.
- Még mindig nem tettél le arról, amit ennyi éven keresztül próbáltál elérni?
- Nem Mary, nem fogom feladni soha, te is tudod.
Charles megcirógatta Mary arcát, majd a baloldalára fordult és lekapcsolta az éjjeli lámpát. Kint már elkezdték a tücskök az esti ciripelésüket, ami halkan behallatszott a kertes ház elsötétített ablakain. Lassan álomba szenderedtek.
Jim hirtelen átugrott a kerítésen, majd a bejárati ajtóhoz lopózott, míg társa kelletlenül követte és az ablakhoz surrant. Meglepődött, hogy a nagyszobaablakot nyitva találta. Jimhez ment.
- Az ablak nyitva. Mondtam, hogy nincs ezeknek semmijük, különben minek lennének ilyen lazák? – suttogta Max.
- Annál jobb nekünk, így külsérelmi nyom nélkül bejuthatunk. Készítsd a morfiumot! Ha valamelyik problémázik, tudod, mit kell tenned.
Az ablak halkan kitárult és a két betörő már bent is volt a lakásban. Vártak, míg megszokják a sötétséget, aztán… mocorgás az ágy felől.
- Charles drágám, te vagy az?
A néni hirtelen eszmélt. – Kik maguk? Charles, hol vagy?
Max a nénihez ugrott.
- Charles!
A fiatalember óvatosan visszafektette a nénit az ágyba.
Charles meghallotta a kiáltást és majd’ nyolcvan évének erejével sietett fel a pince lépcsőin. Puha papucsa nem csapott zajt, vastag köntösét összehúzta magán haladtában. A pince rejtekajtaja a wc-be nyílt. Résnyire nyitotta és kikémlelt a szobába. Egy sötét alak indult felé. Éppen csak annyi ideje maradt, hogy visszahúzódjon a pincébe. Amint behúzta maga mögött a rejtekajtót, kinyílt a toalett ajtaja.
- Nincs a retyón az öreg. Talán csak hazavárta és azt hitte, ő jött meg.
- Mindegy. Nézzünk körül, aztán lépjünk olajra. – mormogta Jim, miközben a fiókokat kutatta. Kezén puha bőrkesztyű volt.
Az öreg lassan úrrá lett félelmén, aztán egyre mérgesebb lett.
- Ezek a suhancok betörők! – gondolta - Remélem Marynek nem esett baja!
Kétségbeesetten gondolt a legrosszabbra, aztán lesietett a pincébe. - Lennék csak fiatalabb, megmutatnám nekik...
A laboratórium megnyugtató halvány fényei fogadták odalent. Mindig lejött ide, ha a felesége már elaludt és ő nem volt álmos. Erről a helyről rajta kívül csak Leon tudott, az asszisztense, aki segített a kutatásaiban és mellettük lakott. Egyedül ő hitt az öreggel együtt abban, hogy harmincévnyi kísérletezésekkel eltöltött idő után végre sikerül létrehozniuk azt, amiért ennyit küzdött. Leon a saját, süllyesztett garázsából juthatott be a titkos laborba, a két helység ugyanis egymásba nyílt a föld alatt. Mary persze nem tudott semmiről.
A kísérletük jó úton haladt a megvalósulás felé és Marynek a jövő héten tartandó nyolcvanadik születésnapján akarta feltárni a rejtett labort. Az unokájának szánt megtakarított pénzükön kívül az összes felesleges pénzét beleölte a kísérleteibe, ami különböző publikációkból, tanításból, elméleti előadásaiból folyt be. Volt egy pártfogója is egy kozmetikai cégtől, akinek említette elképzeléseit, és persze sokat köszönhetett Leonnak is. Áthívhatná őt, de tudta, hogy ilyenkor a szüleinél van. Telefonálhatna a rendőrségre is, de mire kiérnek…
Csak egy megoldás maradt!
A számítógépbe beütötte a megfelelő utasításokat, a hütőládához lépett és kivette belőle a törésálló üveget, amely a szérumot tartalmazta. Élete legfőbb alkotását! Hosszú évek rejtett, keserves kutatásának eredményét.
Még sosem próbálták ki ilyen nagy dózisban embereken.
Elszánta magát. Már amúgy sincs sok ideje hátra. Elege volt a fájdalmakból, a csalódásokból, a gyógyszerekből és mindenből. Most kiderül érdemes volt-e ennyi évet erre szánni vagy Marynek volt igaza…
Felhajtotta az üvegcse tartalmát. Aztán rátört a fájdalom…
- Megvan! Megtaláltam! Mondtam én, hogy van ezeknek dugipénzük! Idenézz, többszázezres megtakarítás! Köszönjük mama!
Mary ekkor kezdett visszatérni a kábulatból a valóságba.
- Én csak két kis festményt találtam a másik szobában, meg a prof elismerő okleveleit. – jött vissza Max a másik szobából.
- Milyen prof?
- Egy öreg tudósé lehet a kégli, de már visszavonult. Biztosan az a Charles lesz az…
A wc ajtó kicsapódott és egy 45 év körüli férfi vágódott ki rajta, egyenesen Max felé. Jim a földön térdelt és csak annyit látott, hogy egy alak jelenik meg Max mögött, majd egy puffanás hallatszott és társa egy erőteljes lökéstől kizuhant az ablakon.
A középkorú férfi ránézett, aztán mellbe rúgta.
- Charles?…
- Ne félj Mary, elintézem őket.
Jim alig kapott levegőt. Nehezen felállt, míg a férfi az öreg nőhöz beszélt, aztán kibillent az ablakon. Jobb lesz eltűnni innen- gondolta és fájdalmasan felnyögött. - A szajré megvan, az az őrült meg odabent tombol…
Max már mászott is ki a kertből, felrepedt száját törölgetve, amit kizuhanáskor ütött bele a kertet szegélyező kősorba.
A férfi, miután látta, hogy a betörők elmenekülnek, gyengéden a karjába fogta Maryt és felkapcsolta a kislámpát.
- Charles…? Édes Istenem, Charles!… Te vagy az?… Hát sikerült?
Öreg kezeivel magához ölelte kedvesét és eleredtek a könnyei a boldogságtól.
- Igen, én vagyok. Sikerült! - mondta Charles és maga is könnyezni kezdett.
- De hát hogyan…?
- Ne törődj semmivel! Tudom, elvitték az összes pénzt, de a találmányomnak köszönhetően megint lesz pénzünk és téged is fiatallá teszlek és örökké szeretni foglak! – óvatosan megölelte újra az asszonyt és megcsókolta. Vett egy nagy levegőt, aztán mosolyogva belevágott egy történetbe.
- Elmesélek mindent…
Valahol, egy másik kisvárosban.
Megcsörren egy telefon.
- Halló. Tessék!
- A rendőrségtől vagyok - szól egy hang a kagylóból- és hamarosan ki fogunk menni magukhoz, összeírni az értékeiket!…
Hozzászólások
Hozzászólások megtekintése
nagyon jól tudod, hogy nem arra gondoltam... amúgy egyszer még az is lehet, hogy tényleg valaki megtalálja (ha nem is ebben a formában) azt a szert, amitől a szervezetünk lassabban öregszik - hiszen csak a sejteket kell megújítani és máris itt a klónozás...
Életszagú non happy end
(Big Cat, 2009.01.05 12:48)
Máson volt a hangsúly. A happy end egyébként is már dög unalmas. Azért mégis jutott a sztoriba belőle... :)
Ami pedig az életszagot illeti, ez egy sci-fi-ben ritkaság... :)
A fiatalság elixírje...
betörők
(Elf, 2009.01.05 12:37)és a bűnös nem bűnhődött meg a végén, végre valahára némi életszagúság a sok ponyva közt... :)
jájjjjjjj
(Elf, 2009.01.06 05:24)